A Jagelló-kori hadsereg ugyanis minden nyomorúság s az ország pénztelensége mellett is lényegében véve ellátta feladatát: az ország határait meg tudta védeni, a mozgó hadsereg pedig kisebb, sokszor azonban nagyszabású vállalkozásokban is jeles haditetteket hajtott végre. Ezt bizonyítja több külföldi megfigyelő véleménye is, melyek általában nem túlságosan kedvezők, s a barbár műveletlenségtől egészen a felelőtlenségig és a tivornyázó életmódig minden rosszat elmondanak a magyarokról, egyet azonban elismernek: harcolni tudnak!
Burgio, pápai követ írja, hogy "ha Magyarországot jól kormányoznák, nem lenne hatalmasabb ellensége a töröknek".
Az itt járt Choque francia utazó szerint: "Ez az a nemzet, amelytől a törökök leginkább félnek."(...)
1522 márciusában írja Lajos Zsigmond lengyel királynak, hogy a német birodalmi gyűlésbe küldött követségben olyanok is vannak "akik katonai dolgokban is tapasztaltak és akik a gyűlésen a (német) fejedelmekkel a hadviselés módjáról tárgyalni és végezni tudnak." Elképzelhehetetlennek tartjuk, hogy a német birodalmi gyűléseken szóba álltak volna olyan küldöttekkel, akik dilettánsok lettek volna a katonai mesterségben.
Perjés Gáza: Mohács
Francia hadmérnökök, francia tüzértisztek és francia fegyverszakértők siettek a végveszélyben lévő törökök segítségére. Ezeket a védők nagy titokban ügyesen becsempészték az ostromlott várba. „A leszakadt várfalat a törökök [francia segítséggel] hamar kijavították, és megjavították védelmi vonalaikat. Ők éjjel-nappal erősítették a várat, és igen keményen védekeztek...Ők kutyába vettek minket, kik csaholnak, és csak vonyítanak fel a várra."
Dietz mester legsúlyosabb vádja az volt, hogy „az ostromló szövetséges sereget eláruló franciák" a legmodernebb hadmódszerekre tanították meg a sarokba szorított törököket, többek között új vegyi fegyverek használatara. „A sok török-párti francia tiszt segítségével, kik akkor már bent voltak a várban, a török védők mindenfele új hadi preparátumokat készítettek, és hadicselt találtak ki. Ezek között voltak kénkő, kénsav, foszfor-kénpor és bűzbomba zsákocskák, melyeket asszonyaik hánytak vasvillával az ostromlétrákon rohamozó katonáinkra. Ezek meg összeégtek ezektől a gyújtófegyverektől, és feketére vagy szénné égve és meztelenül, 50-esével meg százával vetették magukat pokoli szenvedésükben és haláltusájukban a Dunába, ekként keresvén írt iszonyatos sebeikre."
A brandenburgi borbély-sebész értetlenül figyelte a franciak által nyújtott hadisegély szörnyű árát, de szakmai szemmel értékelte a vegyi és tüzérségi fegyverek hatását. Bar ő leszedte a malasztot az áruló franciákról, annak indítóokait nem értette. De még ha valaki meg is magyarázta volna neki a Napkirálynak a Habsburg Birodalom gyengítését célzó politikáját, akkor sem fogadta volna el a szövetséges keresztény seregek elárulását. Az Európa közepét elfoglaló muzulmán hadak támogatása a kor vallási és erkölcsi felfogásaival teljes ellentétben voltak.
A Napkirály egyszerűen semmibe vette mindezt. Magyarország felszabadítása a pusztító 150 éves török megszállás alól nem volt Franciaország gondja. XIV Lajos számára Európa keresztes hadjárata és a szövetséges seregek vallási buzgalma semmit sem jelentett, mikor ezek Franciaország nemzeti érdekeivel kerültek szembe. A Napkirály nagyhatalmi ambíciójáért a Magyarországot felszabadító seregek vérben fizettek. Franciaország felsőbbségét Európa kárára igyekezett megvalósítani.
Dietz mester a vár végső rohamában résztvevő bajor rohamosztagosok elképesztő kegyetlenséget is szemtanúként írta meg naplójában az utókor számára. Ez, nézete szerint, még az áruló franciák közvetett kegyetlenségén is jóval túltett.
(a mohácsi csatát követően) A királyi várat azonban a török nem pusztította el. Amit elpusztított, az a budaszentlőrinci pálos kolostor volt. A földdel tették egyenlővé. A pilisi pálos kolostorokat földig rombolják.
forrás: Lévai - Potó: Elátkozott királyaink
Mátyás uralkodása alatt az esztergomi érsek, Vitéz János érseki dolgozószobája falán megfestette a magyar királyok teljes repertoárját. A nagy mű megalkotásához latba vetették a csillagászok, a matematikusok, a tapasztalt öregek és régi könyvek minden bölcsességét és tudományát. Az első festmény Nimródot ábrázolta, azután sorra következtek a többiek, ám az az érdekesség, hogy a királyok sora nem a kortárs királlyal ért véget. Mátyás után még egy alvó királyt ábrázoltak:
"... mintha egy király ülne egy zsedcel (szecel-karosszék) székbe behunt szömekkel, ki szunnyadoznék, és kevés gondot viselne az ország dolgaira. Evvel jelentötte, hogy Mátyás király után egy olyan király volna jövendő, ki nem sok gondot viselendő vólna az országra."
Az alvó király Mátyás után nem lehetett más, mint II. Ulászló (1490-1516) Ezt tudjuk. Úgy is mondhatnók: "Dobzse" (lengyel nyelven: ami jó, jól van) A magyar királyokról szóló képsorozatban egy olyan király következik a trónon, aki tétován áll egy szakadék szélén, körülötte lángtenger és a tűzben embereket sütnek nyárson. Kiről lehet szó? II. Lajos. (1516-1526) Két kép van még hátra. Az egyiken két mezítelen alak civódik a Szent Koronán. Nem más ez, mint Ferdinánd és János király méltatlan versengése. Végül az utolsó képen Magyarország címere látszik darabokra törve, s előtte halott oroszlán fekszik.
forrás: Lévai - Potó: Elátkozott királyaink
Mátyás idejében 4 millió lakosa volt az királyságnak. A török kiűzését követően a lakosság száma 1,5 milló volt.
"A szultán szeptember 12-én érkezett Budára. Megszemlélte a várat, s ezalatt a sereg hidat vert a Dunán, majd megkezdte az átkelést a pesti oldalra. Két nappal később felgyújtották a várost, hajóra rakták a palotában talált kincseket, köztük az óriás ágyút, amelyet Hunyadi János zsákmányolt 1456-ban Nándorfehérvár alatt. Komolyabb ellenállás csak Pilismarót mellett összegyűlt kb. 25.000 fős paraszt- és jobbágysereg tanúsított, amely szekértábort hozott létre, de a jól felfegyverzett törökök hamar szétverték és lemészárolták őket."
"Nyugati hódítások Nándorfehérvár 1456. évi sikertelen török ostroma óta szüneteltek. Az oszmánok két nagy ellensége, Velence és Lengyelország a sorozatos kudarcok hatására megtört, és békés viszonyra törekedett a törökkel. A vetélytársak meggyengülésében és az európai politika megosztottságában olyan alkalmat látott Szulejmán, amit nem szívesen szalasztott volna el. I. Ferenc francia királlyal szövetségben a Habsburg-ház nagy hatalmának megtörését tűzte ki politikájának fő céljául. Ehhez azonban első lépésként el kellett takarítania az útból azt a Magyarországot, amely az elmúlt 130 évben legfőbb gátja volt a török európai előrenyomulásának. (...)"
forrás: Vécsey Aurél: Magyarok a hadak útján - fájdalmas vereségek
"Lehetőleg még jelentékenyebb volt a különbség a két hadakozó félnél a tüzérség és ennek a felszerelése tekintetében. A török ugyancsak állandó szolgálatra kötelezett tüzérséggel bírt, mert Szulejmán költséget nem kímélve, a világ minden tájékáról nagy fizetéssel fogadta fel a legjobb tüzéreket, szolgálatába temérdek keresztény, kivált francia és olasz renegát szegődött s szolgála őt nem kis technikai tudással, míg a magyarságnál csak alkalomadtán zsoldba fogadott, számos esetben sem meg nem bízható, sem eléggé ki nem képzett tüzérség volt."
"És tudjuk továbbá Brodarics közléséből azt, hogy Tomori bízott, de mint látni fogjuk, minden jogosultság nélkül, a török tüzérség olasz és francia személyzetének árulásában, mi feltételezni engedi, hogy kémei útján ezekkel érintkezett."
Ortovay: A mohácsi csata
Régi magyar hagyomány volt, hogy a csaták előtt a Szűz Máriás ország lobogót tartó személy csizmájáról levették a sarkantyúkat, hogy a csata forgatagában nehogy véletlenül is megpróbáljon visszavonulni, elmenekülni, stb. A csaták sorsát dönthette el egy ilyen szándékos, vagy véletlen meghátrálás az ország lobogóval. A mohácsi csatában sem történt másként. Drágffi János országbíró sarkantyúját is levették/levetette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése